A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tanmese. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tanmese. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. október 16., szombat

Vastag nyak

A neten találtam:

---------------------------------

Az elnök, Bőr úr, ébredés utáni kábulatában, épp igyekezetezett kikászálódni az ágyból. Még elevenek voltak az álomképei, amint az aznapi és a közeli jövőbeni tudományos előadásait gondolta végig, valamint az útvonalakat, ahol ezek majd lezajlanak. Ő a „Vastagnyak” tudományos egyesület elnöke volt. Szerintük, minden kétséget kizáróan a legmagasabb rendű emberi faj, gyakorlatilag az ember, a vastag nyakú faj. A vékony nyakúakat nem lehet embereknek tekinteni, csak emberszerűeknek. A vastag nyakúakra jellemző a vastag nyak mellett a széles kézfej tömzsi rövid újakkal. Tudományosan kimutatott, hogy ők messze felülmúlják intelligenciában a vékony nyakúakat, ám azok, ármány módon dominálják a világot, hiszen többen vannak számszerűen, bár teljesítményük jóval alacsonyabb, hiszen nem emberek valójában, mint az ideológia ezt egyértelműsíti, mégis minden kulcs pozíciót ők töltenek be. Valószínűleg ennek tudható be, az is, hogy a világ minden igazi nagy elismerést, tudományos díjakat, beleértve a Nobel díjat is, ők zsebelik be. Az elnök tudományos társasága, a Vastagnyakúak Társasága, utcai rendezvényeken, tulajdonképpen előadásokon igyekszik felvilágosítani a hallgatóságot a „tényekről”. A hallgatóság, ritmikus:
- Vastagnyak! Vastagnyak! Vastagnyak! – taps erdőbe borul időről-időre. Ezeket a tudományos felvilágosító gyűléseket gyakorta zavarják meg vékony nyakú hordák. Ezt a vastagnyakúak útmutató magyarázattal igyekeznek kiküszöbölni, elmagyarázva nekik, hogy az ő helyük nem itt van. A türelem magas fokát akkor érik leginkább el, amikor a hajthatatlan vékony nyakúak nem hajlandóak sem távozni, sem megszűnni, így fizikai erejüket nem kímélve, a saját karjaikban kísérik őket odébb. Az eszme fontos alapgondolata több megoldást kínált a vékony nyakúaktól való megszabadulásra, az igen radikálisaktól a nagyon mérsékeltekig. Ne feledjük, demokratikus, szabadon gondolkodó társaságról van szó, ahol a vélemények szabad áramlása teljesen nyilvánvaló. Bőr úr, az elnök a nagyon humánus, csöppet sem radikális megoldás támogatója, miszerint egy egész kontinenst, hatalmas területet ajánlana fel a vékony nyakúaknak, így mindenki élhetne békében, a vékony nyakú emberszerűek az Antarktiszon, a vastag nyakú emberek mindenhol máshol.
A fürdőszobában, borotválkozás közben, már ébren, felsikított... Valamely megmagyarázhatatlan okból, éjszaka megvékonyodott a nyaka és meghosszabbodtak az ujjai. Az aznapi előadást feltűrt gallérral volt kénytelen megejteni. Pánikba esett! Úgy gondolta, most a vastag nyak megvédése így százszor fontosabb számára, mint eddig volt. Bizonyítani kell vastagnyakúságát, ha elnök akar maradni. Beszéd közben bizsergést érzett az arcában, mintha csak a tudományos előadás része lett volna, felnyúlt és érezte, hogy vibrál az arca, majd nem tudta miért, de a gallér végigvakarta a tarkóját. Egyszerűen megszűnt a nyaka!!! Megijedt. Hirtelen döntést hozott, máshogy ezt nem úszhatta meg. Elnök akart maradni, és hát az elvek, meg nem elvek, már nem érdekesek ilyenkor a saját szempontjából, kifelé annál inkább.
- Vastag nyakúak, ide nézzetek! - leeresztette a gallérját – Itt az igazi vastag nyak! A fej a vállon!
Döbbent csend... Várt... Majd egyszerre kitört a:
- Vas-tag-nyak! Vas-tag-nyak! Vas-tag-nyak! – ordítás a tömegből.

Már biztos lehetett a sorsa felől. A tudomány nem ismer határokat, a vastagnyak felsőbbrendűségének hirdetésért következetesen, ezután is mindent meg fog tenni. Bőr úr feje már nem fájt.

id. Boér Péter Pál

2007. augusztus 27., hétfő

Paulo Moura: Halálos távszerelem

Egy levelezés kapcsán jutott eszembe ez a régi sci-fi novella, amit most megosztok veletek :)

---------------------------------------------------------

Amikor a PC-lehallgató hálózatán keresztül riadóztatott rendőrség kiszállt a Hollywood Boulevard-on levő régi lakásba, már késő volt. A férfi, virtuális valóságú öltözékben a legutolsó generációs Macintosh Quadra billentyűzetén hevert - holtan.

John Malone tíz éve élt New Yorkban, de már öt éve nem lépett ki Soho-beli, Spring Street-i manzárdszobájából. Mindent, amire szüksége volt, az America On Line (AOL) nyilvános számítógép hálózaton keresztül rendelt meg és szállíttatott házhoz 100 millió más amerikaihoz hasonlóan. "Bejelentkező neve" SIRIUSálom volt. Piacelemzéssel foglalkozott, s egy modemen keresztül küldte el naponta a felméréseit cégének, a Tennessee állambeli Memphisbe. Szakmai és magánjellegű kapcsolatait jó ideje az IBM-jéhez kapcsolt nagy felbontóképességű képernyőn keresztül létesítette. Hála a számítógépnek, Amerikaszerte sok barátra tett így szert. Már nem kellett bárokba vagy a környék kávézóiba járnia, megszerette a kibertér szalonjait és folyosóit.

Körülbelül egy évvel ezelőtt John Malone megismerkedett Candi 2000-rel, az AOL virtuális találkozásokra szolgáló egyik szalonjában tartott ünnepségen. Candi 20 éves, zöldszemű szőkeség volt, akiben John főként az Angyalok Városának lányait jellemző érzékiséget és fesztelenséget szerette. Candi minden jel szerint alig ismerte Los Angelest, mint ahogy John is szinte elfelejtette már New Yorkot, de mindez nem számított: a kibertérben a városok már nem városok, hanem ideák.

Candi azokra a lányokra emlékeztette Johnt, akiket Kaliforniában látott, mielőtt még véglegesen letelepedett a virtuális világban. A régi időkre már csak úgy emlékezett, mint egy álomra, melynek képei puszta plátói reminiszcenciákként tűntek elő olykor...

Candi 2000 az igazi Candi által kreált, elragadó kép volt a számítógép képernyőjén. John is maga készítette az önmagáról alkotott képet, amely Candinál jelent meg a monitoron. Egész északákat töltöttek beszélgetésekkel, dalokat küldve egymásnak, amelyeket az AOL szerverének numerikus felvételkészletéből választottak, s számítógépük sztereorendszerén keresztül hallgattak.

De nem érték be a szavakkal. Felvették azt a ruhájukat, amelyben a test érzékeny pontjainál elektronikus szimulátorok voltak beépítve, és amikor a partnerük a kontinens másik végén rákattintott a képernyőn megjelenő ábra megfelelő pontjára vezetett kurzorra, simogatást éreztek.

John egyre jobban kötődött Candihoz. De ahogy nőtt a szenvedélye, mind gyanakvóbbá vált. Úgy tűnt neki, hogy a virtuális világban, az informatika szupersztádáján a hűség a korábbinál is fontosabb érték lett. Számos jelből viszont azt gyanította, hogy a szép leány az AOL más tagjaival is kapcsolatot tart fenn. Úgy határozott tehát, hogy nyomozni kezd.

Adott magának egy második bejelentkező nevet: immár D Juan 007 néven igyekezett találkozni Candi 2000-rel, és elcsábítani őt. D Juan 007-nek egy másik testet kreált, amely nem volt szebb, mint SIRIUSálom-é - ez ugyanis lehetetlen lett volna -, viszont jobban megfelelt Candi korábban kinyilvánított preferenciáinak.

Egy éjszaka azután Candi 2000 virtuálisan szeretkezett D Juan-nal. John úgy érezte, elárulta önmagár, s ezért gyűlölet támadt a szívében Candi iránt. Azonnal döntött: megsemmisíti a lányt. A következő randevún SIRIUSálom arra kérte Candit, vegye fel a különleges érzékelő ruháját. Ő megtette, abban a hitben, hogy a fiú is így tesz. Tévedett. Az általa szenvedélyesen küldött lágy elektromos szerelmi sokkok elhaltak John fogasra akasztott kosztümjében. Eközben John szorgalmasan, megállás nélkül küldte az impulzusokat Candi képére, egészen addig, amíg a partnere önkívületi állapotba nem került. A lány elélvezett egyszer, kétszer, tízszer, de SIRISálom nem állt meg. Klikk, klikk, klikk. Candi a billentyűkre borult, kimerülten, de SIRIUSálom folytatta a lövöldözést, klikk, klikk, klikk, kliiiiikk, mindaddig, amíg Candi bele nem pusztult az áramütésekbe.

A Los Angeles-i rendőrség a megégett testet a hullaházba vitette. A gyilkos öltözékben egy 50 év körüli férfit találtak. Mivel azonban a valóságos világban senki sem jött azonosítani, hirdetést tettek közzé az AOL-ban: a hálózaton ez a férfi a Candi 2000 bejelentkező nevet használta.