Christian Morgenstern: Téli éj

Volt egyszer egy harang, de rég volt,
bim-bam - zengette oldalán...
Volt egyszer egy pihe - fehér folt
egy lenge álomban talán...

Egy lenge álomban talán
hullott alá magát kitárva,
akár egy szálló angyal szárnya
a csillagtér ezüst falán.

Volt egyszer egy harang, de rég volt,
bim-bam - zengette oldalán...
Hullt egyszer egy pihe - fehér toll
a szálló angyalszárny után...

A szálló angyalszárny után
már millió pihe fehérlett,
és aztán minden föld fehér lett,
akár egy álomban talán.

És aztán minden föld fehér lett,
akár az angyalszárny - talán.

/Ford.: Tótfalusi István/

Christian Morgenstern: Ló

Tanár úréknál csöngettek. A Marcsa
felnéz. A tepsiben a harcsa
rotyog. Ki lehet az ilyenkor?
Ló áll az ajtó előtt.

Ajtó riadtan visszacsap, kilincs dermedve, görbén
a szakácsnő hökkenve áll. Az istenért mi történt?
Mint látomás, a nagy leány kilép, lábán papucs.
Mindenki az előszobába jön.

„Bocsánat”, - szól a Ló, mint ki zavarni restel -
„a lakatosműhelyből küldött... izé... a mester...
Én voltam tudniillik, aki csütörtökön
felhozta a zongorakulcsot...”

Tizenkét ember és egy eb
állnak, mint a kisértetek
- a kisfiú nagyot rikolt -,
állnak, gyökeret verten.

A Ló, látván, hogy meg nem értik,
fejét búsan lehajtja térdig,
s szelíd mosollyal, mint a vértanuk
indul a lépcsőn lefelé.

Tabló. - Keresvén e tünet okát,
tanár úr összehúzza homlokát
s szól megfontoltan: „Véleményem ez -
a dolog merőben valószínűtlen.”

Fordította: Karinthy Frigyes

Christian Morgenstern: A természetnek ajánlott új képződmények

A rigólya
A kendermagos teve
A leveli oroszlán
A lányahordó
Az ölcet
A dolmányos borjú
A fülszarvú
A bölömtehén
A szoknyás gém
A farkas kétéltetű
Az orramile
A héttyú
Az emlősbéka
A csérvágó küsz
A mosogatómedve
A deneféreg
A méhészsün
A rinocerkóf
A margarépa
Az emberkenyérfa

Timár György átköltése

Christian Morgenstern: Hal éji éneke mégegyszer

Christian Morgenstern: Hal éji éneke

A képre kattintva, olvashatóvá lehet felnagyítani!