A POKOLI OPERÁTOR NAPLÓJA Második nap

Rating:	★★★
Category:	Other

Épp az asztalomnál ülve szaggatom az x-tankot, mikor valami szívtelen bestia megcsörrenti a telefonomat. Felveszem.
"Igen?" kérdem.
"Ki van ott?" kérdi a valaki.
"Hát, azt hiszem én," mondom neki, merthogy én telefonos tárgyalásokban is otthon vagyok ám!
"Na de ki az az én?"
"Mi van? Nem elég, hogy én vagyok?" kérdem tőle, miközben megpróbálom visszafogni magam.
OOOPSZ! Késő! Ennek a pacáknak vége.
Most aztán igazán tele a pumpa!
"Mit tehetek önért?" kérdem udvariasan - (ez egyike a legfontosabb figyelmeztető jeleknek)
"Nos, csak azt szeretném megkérdezni, hogy egy program rajta van-e a rendszeren..."
"Melyikre kíváncsi?"
"Ó, a neve B-A-S-I-C"

> clickety clickety click d-e-l b-a-s-i-c.e-x-e <

"Sajna nincs meg. Pedig úgy emlékeztem, hogy igen..."
"No mindegy. Ja, és még azt szerettem volna megkérdezni, hogy le lehetne-e menteni a loginom alatt található dolgokat szalagra, arra az esetre, hogyha netán megtörténne a legrosszabb?"
"A legrosszabb??"
"Hát tudja, letörlődne, vagy miegymás..."
"LETÖRLŐDNE??? Ó, ne aggódjon ez miatt egy cseppet se, vannak biztonsági mentéseink" (Hú, de pocsék alak vagyok)
"Mi is a login-neve?"
Megadja. (A kis butus!)

> clickety click <

"De hát nincs egy fájl sem a könyvtárában!" mondom, a meglepettség felhangjaival hangszálaimon.
"De igenis van! Biztos rossz helyen keresi!"
Aha! Először tönkrevágja az x-tank játszmámat, most meg hazugnak nevez...

> clickety click <

"Ó, tényleg, hibát követtem el" mondom neki.
Vajon azt mormogta ez a bajsza alatt, hogy "tipikus"?
Medve anyám!
"Azt akartam mondani, hogy ez a login név nem is létezik..."
"Hogyan? >nyeléshang< De hiszen ma reggel használtam!"
"Aha! Ez lehet a probléma; reggel szabadult el ugyanis aaa... aaaa... De Vinci Vírus, amelyik minden user-t, aki be van jelentkezve, kitöröl."
"De hát ez lehetetlen, a barátnőm is be volt jelentkezve, és én most is az ő neve alatt dolgozom!"
"Mi is a login név?"
Megmondja (Hmm, egyes emberek soha nem tanulnak...)
"Látom, ő épp akkor lépett be, mikor felfedeztük a vírust."

> clickety click <

"ő csak a fájlokat vesztette el a könyvtárából...

"De hiszeeen..."
"Ne aggódjon, minden megvan szalagon."
"Hála az égnek!"
"Papírszalagon. Hozzon magával nagyítót meg ceruzát.
Viszlát a gépteremben!!!!! NYAHAHAHAHAHA!"
Hát nem vagyok rossz?


(Fordította: Benő)
< Jeromos - 2001 január 29 >

A POKOLI OPERÁTOR NAPLÓJA Első nap

Rating:	★★★
Category:	Other

Mivel ma mentési nap van, eléggé tele van a hócipőm. De sebaj, elvégre én lennék ugye a pokoli operátor, ezért azt hiszem igazán kellemes a helyzetem.
A szalagos egységet null-ra irányítom - így sokkal gazdaságosabb minden szempontomból: nem kell a szalagokat ötpercenként cserélgetni, ráadásul még gyorsítja is a mentési folyamatot, tehát csak jó lehet. Hirtelen egy felhasználó rámcsörrenti a telefont.
"Nem tudja, miért ilyen lassú a rendszer?" kérdi.
"Talán..." gyorsan megnézem a mai napra rendelt kifogást"... az órajel lehet a bűnös"
"Ó!" (ha nem tudják miről beszélek, mindig megnyugodnak)
"Nem tudja, mikorra fog rendbejönni?"
"Rendbe???? 275 user van a rendszerben és ezek közül egy vagy te! Ne legyél ilyen önző - lépj ki, és szerezd meg a többieknek az örömet, hogy gyorsul a rendszer!"
"De hát a kutatási eredményeimet ma kell leadnom és csak egy nyomtatásra lenne szükségem!"
"Naná, mindegyik ezt mondja. Tudod mit? Mondogasd csak magadnak!" Ezzel lerakom.
Fujj. Igazán megtanulhatnák már, hogy ne hívjanak állandóan...
A telefon ismét csöng. Aha, ez megint ô lesz, érzem. Tisztára kikészít! Felveszem a legszívélyesebb hangom.
"Igen? Beszerzési osztály..."
"Ó, bocsi, mellé ment"
"IiiIiIIgeEEn???? Na mi is a neved pajtikám? Tudod, hogy az ilyen elpocsékolt telefonok mennyi pénzébe kerülnek a vállalatnak?
HE??? Le is fogom vonatni a fizetésedből a hívás árát! Naná, hogy le! Mire ezt itt befejezzük, komoly pénzekkel fogsz nekünk lógni! Mi is a neved figura? De nehogy hazudj! Tudjuk a loginnevedet!"
Hallom, ahogy a telefon kiesik a kezéből, és futólépésben elmenekül - fogadni mernék, a dékánhoz megy, hogy legyen alibije arra az esetre ha valami történne. Gyorsan megnézem a loginnevét és megkeresem a részlegét. Fel is hívom a dékán titkárnőjét.
"Igen?" mondja a nő.
"Hali! Az Operátor vagyok. Figyelj! Mikor az a fickó kb. 10 mp múlva berohan az irodádba, átadnál neki egy üzenetet?
"Hááát, nem is tudooom...."
"Na, rendben. Mondd meg neki: lehet, hogy elfuthat, de elbújni nem tud!"
"Um. Oké"
"Ja, és ne felejtsd el, nem szeretnék senkinek beszélni arról a fájlról, amiben a meghamisított vizsgaeredményeket tartod..."
Hallom, ahogy elkezdene gépelni a terminálján...
"Ne aggódj, van másolatom. Légy csak jó kislány és add át azt az üzenetet"
Hümmög valamit, mikor lerakom. A vicces az egészben, hogy a hamis cuccról csak blöfföltem. No mindegy, ha már így alakult, akkor le is másolhatom ennyi erővel. Talán jó lesz még valamikor elolvasni.
Ezalatt a backup be is fejezte. Rekordidő! 2.03 perc. Hogy mi mindenre jó ez a mai technika!
Egy másik felhasználó.
"Több helyre van szükségem!" Kezdi.
"Igen? Költözz az Alföldre!"
"Nem, nem! A gépen mondom te bolond!"
Bolond?!?... O-ÓÓÓ!
"Ó, nagyon sajnálom!" mondom olyan udvariasan, mint Rózsa Gyuri a show-jaiban.
"Félreértettem. Mit is mondtál?"
Szinte szagolható a félelem a vonalban, de már késő. Ezt már elveszítette, és ezt ő is tudja.
"Um, Azt mondtam, hogy több helyet szeretnék a gépen.
*Kérem*"
"Ó! Persze, semmi akadálya. Egy pill!"
Hallom, hogy megnyugodva sóhajt, bár letakarta a kagylót.
"Meg is van. Most már rengeteg helyed van."
"Mennyi?"
Na neeeee! Ez már aztán tényleg sok! Nem elég, hogy ugráltat, még azt is akarja, hogy leellenőrizzem, és ha neki nem elég, még adjak? Na azt azért már mégsem engedhetem! Nemhogy elég lenne neki amit kap!
Ismét Rózsa Gyuri stílus.
"Hadd lám csak. Van 4 megád"
"Wow! Akkor az összesen nyolc mega! Szupi! Köszi!" mondja, és fogadni merek, hogy oda van magáért, hogy ennyire tud alkudni.
"Nem, nem..." szakítom félbe negédesen "Összesen 4 mega..."
"Hogyan??? De hát már négyet elhasználtam. Hogy lehet, hogy csak 4?"
Nem is mondok semmit... Majd eszébe jut.

"AaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaarrrrgggggghhhhhH!"
Jujj, de piszok vagyok. Az már egyszer biztos!


(Fordította: Benő)

Van fantáziád?

Hogyan hangzik magyarul ??? :))))))

Attachment: Angolok.pps
Attachment: Angolok.ppt

A látványtól is szédelegtem!

Lift bátraknak!

Attachment: lift-batraknak.pps

KÉRÉS!!!!!!!!!

Szavazzatok macilu kislányára, Pipire, a 3-7 évesekig csoportban Barátfalvy Krisztina, az 54. képen!

http://www.szuloklapja.hu/baba/body/baba_szepsegverseny_separet.php?csoport=3

12 óránként lehet szavazni, de az ügyesebbek sűrűbben is megtehetik.

Katt a képre, hogy nagyobban lásd! :)

Ide is feltettem a követésemet excelben. A lilás sorok érdekesen alakultak az idők folyamán.

Attachment: !babaszepsegverseny.xls

Faludy GYörgy: 1956 TE CSILLAG

Másnap, szerdán reggel: por, ágyúszó
és szenvedés; mégis, mikor átvágtam
a Hősök terén, mosolyognom kellett,
mert nem állt szobor többé a csizmában; -

csütörtök: lázrózsák mindenki arcán.
Földváry már kedd este elesett
a Rókus előtt. Szemközt, az iskola
padlásán felfegyverzett gyerekek; -

péntek: még több vér, tankok a Ligetnél.
Az ütegek torkolattüzeit
nézem éjjel és borzongok: a szörnyű
szépség most nálunk is megszületik; -

hat nap: a kénezett arcú halottak
apró csokorral mellükön, a járdán
(Köztársaság tér), röplapok, szorongás,
szemem előtt kis, tétova szivárvány; -

ölelkezés az Írószövetségben:
csomagolnak és indulnak haza;
feltépett sínek, utcák és fölöttünk
a szabadság liliom-illata; -

ezerhétszázhárom, nyolcszáznegyvennyolc,
és ötvenhat: egyszer minden száz évben
talpra állunk kínzóink ellen. Bármi
következik, boldogság, hogy megértem; -

és újra péntek: a Dunánál állunk,
a nap áttör ködön, füstön. Talán
sikerül minden s az alkonyat bíbor
brokátja Zsuzska lenszőke haján;-

és szombat: hajnalban csupa reménység,
de estefelé: nyakunkon a kés.
A keleti szemhatár mögött mocskos
felhők, nyugatról álszent röfögés; -

mentünk a kétszázezerrel: nem bírok
újabb börtönt, s ha nem is jött velem:
Árpád óta bennem lakik az ország,
minden völgyét meg dombját ösmerem; -

a Bach-huszárok tankban tértek vissza:
eddig sem ápolt, s ha más föld takar,
mit számít az? és mit, hogy fiam majd
Dad-nek szólít és nem lesz már magyar?

Mit elvesztek, ötven vagy száz év múltán
az ifjúságtól mind visszakapom,
és otthon, a sötét előszobákban
kabátom még ott lóg a fogason -

ezerkilencszázötvenhat, nem emlék,
nem múlt vagy nékem, nem történelem,
de húsom-vérem, lényem egy darabja,
szívem, gerincem - kijöttél velem

az irgalmatlan mindenségbe, hol a
Semmi vize zubog a híd alatt
és korlát nincs sehol sem - életemnek
te adtál értelmet, vad álmokat

éjjelre és kedvet a szenvedéshez
s az örömhöz; te fogtál mindig kézen,
ha botladoztam; hányszor ihlettél meg,
s nem engedted, hogy kifulladjak vénen; -

ezerkilencszázötvenhat, te csillag,
oly könnyű volt a nehéz út veled!
Nagyon soká sütöttél ősz hajamra,
ragyogj, ragyogj, ragyogj sírom felett.